Magyar–japán. Kézben a könyv. Első fogásra vaskos, nehéz (600 oldal, rengeteg korabeli fotóval, hatalmas forrásanyaggal). Kiss Sanyi örömmel adta a tiszteletpéldányt, én ámulva vettem. És persze nagy köszönettel. Japán vonzásában , ez lett a főcím, a fontos, történetvezető alcím: Magyarok, akik szerették Japánt . Komplex kultúratörténet. Az oktatás szempontjából nézve: műveltségterület (történelem, családtörténet, ipar, kereskedelem, szállítás, politika, földrajz, életregény, Európa–Japán közvetlen kapcsolódásokkal, beágyazódva a világtörténelembe, földrészeket átszelve, a köz- és magánérdekek-értékek-szándékok és attitűdök viharában.) Szóval: „feladat”. Impozáns, sokszálú és nagy ívű, múltat és jelent összekötő, mát és jövőt figyelmeztető mű. A nemzetek közötti előítéleteket emberi teremtő tevékenységek példáival „eloszlató” hatalmas anyag. Kerüljön terítékre, kapjon minél nagyobb nyilvánosságot, boncolgassák az emberek hetedhét határon túl. Nagy gratuláció a feltáró-összegző munkáé