História - 2009/7. japán szám
Kiss Sándor: Kereskedők, hittérítők Nyugatról. Gazdasági kapcsolatok Japánnal
A Japánba első európaiként 1543-ban érkező portugálok fél évszázadig kizárólagos kereskedelmi pozícióban voltak, de 1596-ban megérkeztek a spanyolok, majd 1600-ban a hollandok és 1613-ban az angolok. Az akkoriban induló Holland Kelet-indiai Társaság a kezdetektől, hivatalosan engedélyezve 1609-től rendszeresen szállított Japánba, és ezzel kikezdte a portugálok kereskedelmi pozícióját. Japánból 1614-ben kitiltották a misszionáriusokat, 1624-ben a spanyol, majd 1639-ben a portugál kereskedőket is kiűzték. A hollandok azonban - mivel nem foglalkoztak hittérítéssel - maradhattak. A bezárkózás (1639-1854) időszakában a hollandok jelentették a kizárólagos nyugati kapcsolatot.
Az európai országok a 19. század közepére egyre aktívabbakká váltak érdekszférájuk építésében, és sorozatban gyártott termékeikhez új piacokat kerestek. Az amerikaiak nyomására 1854-ben Japán aláírta a kanagavai egyezményt, az egyenlőtlen japán-amerikai béke- és barátsági szerződést. A nyitással fellendült a külkereskedelem. Minden irányba felderítő missziók és delegációk indultak, megélénkült az információcsere és -áramlás is. A külföldi életről hozott információk a társadalmi reformmozgalmakat is megerősítették szándékukban. Nemsokára az első magyar műkereskedői vállalkozás megkezdte működését Jokohamában.
A Meidzsi-kormány (1868-1912) - felismerve a világkiállítások jelentőségét - első alkalommal az 1873-as bécsi világkiállításon mutatta be Japánt. A kialakított japánkert és a kiállított porcelánok, selymek, lakktárgyak, bútorok, rekeszzománcos darabok, ezüsttermékek, képek, építészeti makettek és a legkülönfélébb japán termékek egy csapásra közönségsikert arattak, a japán kerámiaexport abban az évben több mint kétszeresére nőtt.
Az 1873-as bécsi kiállításon sok magyar találkozhatott először japán emberekkel, japán művészeti alkotásokkal, áruval és termékekkel. Budapesten is sokan és gyorsan növekedő körben értékelték és ízlelgették a japán kultúra szépségét. A magyarországi gazdasági fellendülés anyagi erősödést és pozitív változást eredményezett. A behozatali cikkek a következők voltak: hántolatlan rizs, vörösréz, halzsír, gyanta, katecsu (csersavtartalmú gyógyszeralapanyag és egyben fa festésére igen alkalmas pác), fabútor, míves faáru, kerámia dísztárgyak, porcelán, nipp, ékszer, legyező, rizspapír és csontból készült művészeti tárgyak. A forgalom a fiumei kikötőn keresztül bonyolódott le, ahonnan évente 12-13 gőzhajó indult Kóbéba és érkezett vissza. A korai statisztikában sok mintarendelésnek is van már nyoma. Az importált cikkek az üzletekben megjelentek, és egyre több Japánból származó képzőművészeti terméket is lehetett Magyarországon kapni. A cukron és a torpedókon kívül a japánok nagy mennyiségben vettek ecetsavat, enyvet, illatos szappant, malátát, nyomdapapírt és tűzálló köveket. Kisebb tételben vásároltak vasrudat, bort, Zsolnay porcelánt, bőrárukat, és a Pongó Kiss Károly által gyártott, akkor világelsőnek számító röntgencsövekből is importáltak. A japán hadsereg tenyészméneket és -kancákat is vásárolt Bábolnáról.
Az új évszázad első évtizedében számos japán témájú kiállítás volt Budapesten, közte az 1911-es Japán Művészeti kiállítás, melyet a Budapesti Iparművészeti Palotában rendezték meg. A kiállítás anyagát Londonból hozták át. Nyolc nap alatt több mint ötvenezer érdeklődő jelent meg.
Japán az első világháborúba az antanthatalmak oldalán lépett be, 1914. augusztus 23-án hadat üzenve Németországnak, egy nappal később a Monarchia is hadat üzent Japánnak.
A teljes cikk, benne Farkas Ildikó keretes írásával itt olvasható.
A Japánba első európaiként 1543-ban érkező portugálok fél évszázadig kizárólagos kereskedelmi pozícióban voltak, de 1596-ban megérkeztek a spanyolok, majd 1600-ban a hollandok és 1613-ban az angolok. Az akkoriban induló Holland Kelet-indiai Társaság a kezdetektől, hivatalosan engedélyezve 1609-től rendszeresen szállított Japánba, és ezzel kikezdte a portugálok kereskedelmi pozícióját. Japánból 1614-ben kitiltották a misszionáriusokat, 1624-ben a spanyol, majd 1639-ben a portugál kereskedőket is kiűzték. A hollandok azonban - mivel nem foglalkoztak hittérítéssel - maradhattak. A bezárkózás (1639-1854) időszakában a hollandok jelentették a kizárólagos nyugati kapcsolatot.
Az európai országok a 19. század közepére egyre aktívabbakká váltak érdekszférájuk építésében, és sorozatban gyártott termékeikhez új piacokat kerestek. Az amerikaiak nyomására 1854-ben Japán aláírta a kanagavai egyezményt, az egyenlőtlen japán-amerikai béke- és barátsági szerződést. A nyitással fellendült a külkereskedelem. Minden irányba felderítő missziók és delegációk indultak, megélénkült az információcsere és -áramlás is. A külföldi életről hozott információk a társadalmi reformmozgalmakat is megerősítették szándékukban. Nemsokára az első magyar műkereskedői vállalkozás megkezdte működését Jokohamában.
Az 1873-as bécsi kiállításon sok magyar találkozhatott először japán emberekkel, japán művészeti alkotásokkal, áruval és termékekkel. Budapesten is sokan és gyorsan növekedő körben értékelték és ízlelgették a japán kultúra szépségét. A magyarországi gazdasági fellendülés anyagi erősödést és pozitív változást eredményezett. A behozatali cikkek a következők voltak: hántolatlan rizs, vörösréz, halzsír, gyanta, katecsu (csersavtartalmú gyógyszeralapanyag és egyben fa festésére igen alkalmas pác), fabútor, míves faáru, kerámia dísztárgyak, porcelán, nipp, ékszer, legyező, rizspapír és csontból készült művészeti tárgyak. A forgalom a fiumei kikötőn keresztül bonyolódott le, ahonnan évente 12-13 gőzhajó indult Kóbéba és érkezett vissza. A korai statisztikában sok mintarendelésnek is van már nyoma. Az importált cikkek az üzletekben megjelentek, és egyre több Japánból származó képzőművészeti terméket is lehetett Magyarországon kapni. A cukron és a torpedókon kívül a japánok nagy mennyiségben vettek ecetsavat, enyvet, illatos szappant, malátát, nyomdapapírt és tűzálló köveket. Kisebb tételben vásároltak vasrudat, bort, Zsolnay porcelánt, bőrárukat, és a Pongó Kiss Károly által gyártott, akkor világelsőnek számító röntgencsövekből is importáltak. A japán hadsereg tenyészméneket és -kancákat is vásárolt Bábolnáról.
Az új évszázad első évtizedében számos japán témájú kiállítás volt Budapesten, közte az 1911-es Japán Művészeti kiállítás, melyet a Budapesti Iparművészeti Palotában rendezték meg. A kiállítás anyagát Londonból hozták át. Nyolc nap alatt több mint ötvenezer érdeklődő jelent meg.
Japán az első világháborúba az antanthatalmak oldalán lépett be, 1914. augusztus 23-án hadat üzenve Németországnak, egy nappal később a Monarchia is hadat üzent Japánnak.
A teljes cikk, benne Farkas Ildikó keretes írásával itt olvasható.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése