Bejegyzések

Ki van a borítón?

Többen kérdezték, hogy ki az a jó kiállású bajszos személy a könyv borítóján?

Flesch Aladár császári és királyi konzul áll a jokohamai konzulátus főbejárata előtt. Flesch Alfréd Aladár 1859-ben született Budapesten. Édesapja Flesch Mór termény nagykereskedő volt, aki 1878-ban vette meg az ún. Generáli székházat (Dorottya utca 10.) és természetesen fia is itt lakott. 1926-ban Bécsben hunyt el.
Jogtudományi végzettséget szerzett és felvették a monarchia Külügyminisztériumába. Diplomata pályára került. Karrierje Alexandriában indul 1882-86, és ezt követően szolgálati helyei Odessza, Bombay, Bukarest, Berlin. 1894-ben, amikor Kreitner Gusztáv váratlanul meghalt, akkor nevezték ki Jokohamába. 1900-ban rendelték vissza Budapestre és szolgálataiért a császár nemesi címet adományozott neki és családjának. Ekkor vette fel a borsai nemesi előnevet, Alfréd Aladár Flesch von Borsa. Következő szolgálati helye főkonzulként Chicago volt, de két év múlva hazatért Japánban szerzett maláriája miatt. 1908…

Haár Ferenc és Irén családi adatainak pontosítása

Tom Haártól kaptam üzenetet, melyben a következőket pontosította:

558. oldal: Haár Ferenc a Brassó megyei Csernátfaluban született. Francis Haar nevet a második világháború után vette fel (japánul フランシス・ハール). A gyermekek születési sorrendben (560. oldalon is): Tamás (1941), Veronika (1942), András (1946). Történetük leírásában a gyermekek születési dátuma helyesen van. Elnézést, felcseréltem.

559. oldal: Haár Irén december 16-án született. Étterem tulajdonosként japánul az アイリーン・ハール nevet használta

Kossuth Rádió - Fülszöveg

A Kossuth Rádió 2017. május 8-án, a 180 perc című reggeli műsorában sugározta a szokásos hétfői könyvajánlóját. Ez alkalommal Leirer Tímea beszélgetett velem a Fülszövegben "Japán vonzásában" című könyvemről.

Az elhangzott Fülszöveg itt újra meghallgatható.

Sz. Tóth Gyula (Tanári notesz)

Magyar–japán. Kézben a könyv. Első fogásra vaskos, nehéz (600 oldal, rengeteg korabeli fotóval, hatalmas forrásanyaggal). Kiss Sanyi örömmel adta a tiszteletpéldányt, én ámulva vettem. És persze nagy köszönettel. Japán vonzásában, ez lett a főcím, a fontos, történetvezető alcím: Magyarok, akik szerették Japánt. Komplex kultúratörténet. Az oktatás szempontjából nézve: műveltségterület (történelem, családtörténet, ipar, kereskedelem, szállítás, politika, földrajz, életregény, Európa–Japán közvetlen kapcsolódásokkal, beágyazódva a világtörténelembe, földrészeket átszelve, a köz- és magánérdekek-értékek-szándékok és attitűdök viharában.) Szóval: „feladat”. Impozáns, sokszálú és nagy ívű, múltat és jelent összekötő, mát és jövőt figyelmeztető mű. A nemzetek közötti előítéleteket emberi teremtő tevékenységek példáival „eloszlató” hatalmas anyag. Kerüljön terítékre, kapjon minél nagyobb nyilvánosságot, boncolgassák az emberek hetedhét határon túl. Nagy gratuláció a feltáró-összegző munkáért.…

Hol születhetett Kuhn Moritz?

Kép
Sok időt töltöttem azzal, hogy Kuhn Moritz születési helyét és dátumát felleljem. Egyik olvasóm, kitűnő könyvtáros barátom most talált egy gótbetűs hírt, miszerint Kuhn Moritz komáromi. Kis kutatással előkerült a Budapesti Hírlap híre is. Íme a bizonyíték:
Váratlan örökség
Japánban meggazdagodtak Jokohamában meghalt egykori komáromi gesztenyesütő 300.000 koronát hagyott gyermekeire. Az urat Kuhn Móric Márkusnak, azaz Markus Moritz Kuhn-nak hívták. S feltehetőleg komáromi születésű. Ennek még utána kell járnom.

Két kérdés a Keleti Szél közösség honlapjáról: Uremann és Japán-szeretet

A Keleti Szél könyvajánlásához érkezett egyik hozzászólást szeretném idézni:

"– Uremann János “magyar” jezsuita atya sajnos nem volt magyar, hanem Ivan Vreman dalmát származású jezsuita volt, Splitben született, nem is az osztrák provincia tagja volt, hanem Rómában lépett be a rendbe.

Ráadásul nem derül ki az, hogy vajon miért is volt fontos válogatóelv az, hogy a szereplők szeressék Japánt? Érdekes lenne azokról is olvasni, akik mondjuk nem szerették Japánt, vagy akik egy kicsit szerették is, meg nem is Japánt. Fura ebből a leegyszerűsített, “szerették-nem szerették” kétpólusú értéktartománynak csupán egyik feléből megközelíteni a témát – arról nem is szólva, hogy ez a tényként kezelt Japán-szeretet kizárólag a szerző saját feltételezése, mert a könyvben tárgyalt magyarokat (vagy nem magyarokat) már nem tudjuk meginterjúvolni. Egy kicsit bekissándorozódott ezáltal az emlékük."
Uremann János története megfogott. Köszönöm a korrekciót, és elnézést az olvasótól, mert a leírtaka…